Nem tudom hányszor is képzeltem bele magam egy történetbe, mint aki jó oldalon áll, illetve mint aki a rosszak között leli örömét. Számtalan szituációt gondoltam ki, egyetlen történethez, mégse tudtam leragadni egynél se. Csak jöttek az ötletek, és folyt a képzeletem frappáns folyama. Ez történik minden esetben, ha egy számomra érdekes történetbe botlok, legyen az anime, könyv, film, sorozat, manga, vagy valami, ami teljesen saját, mint az álmaim, vagy saját kitalált történetek, amelyeket a mindennapok elviselésére teremtetten. Talán csak egy ember volt eddig az, aki tudott ezekről a képzelődéseimről, és mások előtt soha sem hozta föl, védve engem, amiért nagyon hálás vagyok neki. De most itt az idő, hogy még jó pár embernek tudtára hozzam : Lehet, nem vagyok normális. Sőt, biztos hogy nem vagyok. Álomvilágba menekülök a valóság elöl, és reménykedem, hogy semmi rossz nem fog velem történni. Hogy a kapcsolataim megmaradnak, a barátaim sohasem árulnak el, és hogy a tanulmányi eredményeim nem romlanak tovább, még akkor se, ha nem tanulok. Tudom, ez nem a legjobb megoldás, de én élvezem ezt az álomvilágot. Szeretem, és senki kedvéért nem hagynám el!
Ha egyszer eljön az idő, hogy valami más fontosabb lesz, mint az álomvilágom, nem bánom, ragadjon magával. De sose higgye, hogy örökre el fogom felejteni.
Ha egyszer összetörök, megint ide fogok menekülni. A saját, illetve mások által kitalált szereplők, mind mosolyognak majd rám, és megnyugtatnak. Én meg majd mosolyogva fogok mások szemébe nézni, és közlöm velük az igazságot:
-Igen, én így boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése